navigáció

Faültetés


Faültetés

 

Felejts el mindent, amit eddig erről tanultál, mert újra kell építeni a tudásod róla.

Mielőtt belevágsz, pár dologról döntened kell. Mennyire fontos, hogy két év alatt kinőjön a kezed alól? Tudod-e állandóan öntözni? Szándékodban áll-e kitányérozni? És a legfontosabb, mikor akarod ültetni?

Nos, a mikorról. Tavasszal, hagyományosan, általában a fagyok elmúltától rügyfakadásig (úgy április végéig) ültetünk. Tavasszal a gyökeret lehetőleg meghagyjuk, de a sérült részeket muszáj levágnunk. Gyökér metszésénél alapszabály, hogy az olló vízszintes vágást végezzen. Hogy értendő? Állítsd fel a fát, ahogy beültetés után fog állni. Na, a metszlap így legyen vízszintes, mert így kezd el a leghamarabb újra nőni. Általában, ha elkaptad az időt, mire kifakad a rügy, a gyökér már nem csak beforrott, de némi növekményt is mutat. 

Most jön a suháng, vagy korona visszametszése. Tavasszal kötelező! Miért? Amikor kitermelik a szabadgyökerű csemetéket, fele-kétharmada gyökere a faiskola földjében marad, ebből még te is lenyiszálsz. Annak a fácskának, amit vettél, így már édeskevés a gyökér, így júniusra, de legkésőbb júliusra kampec lesz neki, mert kiszárad, elpusztul. És ne akkor metszd vissza, amikor már elültetted, hanem előre! A hosszú vesszők sérülékenyebbek. Ha koronát akarsz, a gyengéket, és a rossz helyen növőket tőből, azaz az ággyűrű felett fél centire vágd vissza. A megmaradtakból maximum húsz centi maradjon, most az egyszer ne sajnáld az ollót! A jó helyen levő, de gyenge vesszőt még erőteljesebben kell visszavágni. Ha van sebkezelőd, kend be.

Most jön az ültetés, és annak eldöntése, mekkora gödröt áss. Ha egész kertedet elfoglaló szörnyeteggé szeretnéd nevelni, a dilettánsok által ajánlott 60-80X60-80-as pincealapot termelj ki, ugyanilyen mélységben. Én nem szeretek létrával közlekedni a gödrökben, mégis minden fám megmarad, amit nem taposnak ki, vagy nem lopnak el. Tehát, ha nem akarod, hogy gyorsan a fejedre nőjön, 30-40 centi bőven elég. Így a gyökér a koronával harmóniában fog nőni. Persze, száraz helyen nagyobb kell, mert a gyökérnek ott nagyobbnak kell lennie a koronához viszonyítva, ezért mondom, hogy döntened kell, locsolsz-e, vagy sem.

Ha a gödör kész, vegyél magad mellé vizet, és árpát. Tavasszal tavaszit, ősszel őszit. Árpát szórj alulra, tedd be a fát, ne törődj vele, hogy mélyen van, csak szórj rá földet, majd újabb 1-2 marék árpát, földet, és így tovább. 15 centire legyen az utolsó árpaszórás a szint alatt. most locsold be, földet rá, taposd meg, és jön a lényeg. Fogd meg a törzset, ahol erős, és húzd fel úgy, hogy az oltás 5-8 centivel a föld fölé kerüljön! Két okból. Az oltás ne érjen talajt, vagy lelép az alanyról, és önálló életet kezd. A másik, hogy így a gyökerek beállnak a megfelelő irányba, és gyorsabban gyógyulnak szaporábban fejlődnek. Most már rálapátolhatod a maradékot, és nosza, újabb dilemma előtt állsz. Hol van a telek? Sok a víz, vagy kevés? Ha sok, akkor kupacot kell építened, kissé még feljebb húzni a fát, és tilos a tányérozás! A sok víznek el kell folynia. Ha száraz, a kevés vitzet csak tányárral foghatod meg, és lejjebb ültess, nomeg a tányért is mélyítsd, hogy az esővíz megálljon szuszogni a fád alatt. Már csak körbe kell járnod, és nézelődni. Ha ferde a végeredmény, taposással, húzással még korrigálható, ha már begyökeresedett, cseszheted.

Tavasszal van egy sanszod arra is, hogy átalakítsd a fáidat. Két mód van rá. Ha túl alacsonyan ágazik el a te igényeidhez, tőből távolíts el minden oldalhajtást, a függölegeshez közeliből viszont csak lecsíphetsz. Az érdekesebb az, amikor magason vannak az elágazások. Ugyanaz a dolgod, mint az előbb, azzal a kis külömbséggel, hogy határozd meg, hol legyen a legfelső ágad. Afölött az ollóval vágd körbe a törzset, magyarul a háncs alatti zöldet is, és körben! A bevágás alatt elkezd szanaszét elágazni a rejtett rügyekből, mint egy rosszul tupírozott női haj. Ha ezek kezdenek fásodni, nyárutón válogathatsz. Hogy ez miért itt említem meg? Mert egy menetben elvégezhető az ültetéssel. Ezt ősszel meg se kíséreld!   

Ősszel majdnem ugyanez a módi, csak őszi árpa kell, és a koronát az istenért vissza ne vágd, ahogy azt az ász "kertészmérnökök" ajánlják! Minden friss sebbel az elfagyást kockáztatod. Miért ajánlják a visszametszést? Amiért tavasszal is, "mert a kevés gyökér..." bla-bla-blabla. Télen a gyökér vigyorogva fejlődik, de a keringés gyújtólángon pófékel. Viszont ezt az a kevés gyökér báli hangulatban ellátja. Gond tavasz végén, nyáron lesz. Minden friss seb ezt a keringést torpedózza. Persze, a sérült részeket kötelező visszavágni, de ősszel a fasebkezelés is kötelező. És ha eljött a tavasz, jó élesre megfened az ollót, és nekieshetsz istenesen.

Én az őszi ültetésben hiszek. Télen a gyökerek vígan fejlődnek, és mire tavasszal visszametszek, sokszor nem is kellene. A kihajtott, majd a talajban elpusztult árpa hormonja megbolondítja a fákat, és gőzerővel gyökeresednek tőle. De az ördög sosem alszik, hát nekiugrok az ollóval.

Van még pár megbeszélendő az ültetéssel kapcsolatban. Ha van mikorrhyza gombaspórád, használd. Komolyan jót tesz. A legjobb, amelyik talaj-baktériumokkal kerül forgalomba, de tudd, az ajánlott mennyiség ötöde is elég egy fához. A következőképpen. Reggel egy nagyobb egdényben keverj el kerti földet, komposztot (vagy tőzeget) és vizet. Latyak legyen belőle. Ebbe szórd a napra szánt spóramennyiséget, keverd el. A fákat beültetés előtt 10-15 percre állítsd ebbe a metszés után. Ami latyak megmarad, az mehet a régi fáid alá, új életre kelnek tőle! Áss le a gyökérig, és arányosan (hány fát akarsz megtisztelni vele) csurrants nekik a jóból, majd takard vissze.

A trágyáról. Friss, vagy sem, éget. Vagy negyven éve még trágyával ültettem, míg egy évben úgy döntöttem, hogy az újakat egy méterrel odébb kell tenni, hogy a kocsival be lehessen majdan állni. Kiástam újra. A trágya szintjéig nem volt semmi baj, de ott, mintha elvágták volna, már nem nőttek egészséges gyökerek. Volt, ami áthatolt rajta, az onnan újra szépen nőtt. Mióta mulcsozok, már komposztot se szórok a gödörbe. A terület kaszálmányait mindig a csurgóra terítem. Gyönyörű élet pezseg alatta.

Konténeres fát akkor ültess, ha van elég időd, és vized. És az istenért, nehogy azt is az ajánlott módon, mert megőszül a szakállad, mire magára hagyhatod! Ha pár laza ütéssel megszabadultál a konténertől, egy éles ollóval vágd le a gyökereket, amik körbenőttek. Az egészet így mártsd a mikorrhyzás löttybe. Alá neki is kell árpa, jó sok! Alatta iszapolj, taposs, de csak lazán. Erre tedd a csemetét a földjével, pakold körbe földdel, locsold meg, taposd körbe. Kissé alacsonyabbra ültesd, mint ahogy vetted, magyarul a vett földre is teríts még egy kicsit. És zutty, megint víz. Azt mondják, a konténerest ne vágd vissza? Hiszel nekik? Nem kell annyira lekopaszítani, de ezt is meg kell metszeni, hogy az új gyökerekben higgyen.

Még egy érdekes dolog. Ilyenkor magára sokták hagyni a fákat. Mi megtettünk mindent, mossuk kezeinket. De nem mi! Az első éven hetente, kéthetente árgus szemekkel figyeld a jeleket. Ahol fonnyad levél, ott elő az ollót, és keményen csonkítsd meg! Akár a törzset is visszavághatod a felére, ha szükséges. De a sebet kezelni kell ám piszkos gondosan, vagy hiába amputáltál. Ha helyrejön, két év múlva akkora, mint a társai. Ráadásul ott, és úgy neveled ki az ágakat, ahol neked tetszik, nem, ahogy a faiskolától örökölted.

És egy fontos dolog, amit eddig nem említettem, mert tavaszi, őszi, vagy konténeres, mindegy. Az oltás délre figyeljen! (Magyarul, az alany levágott csonkja északra.) Ez a téli nagy hőingadozás miatt fontos. Fordult már ki méregdrága datolyaszilva oltványom emiatt. Majdnem cukaharát csináltam miatta. Ambrus Kyrit? Vagy Mata Harit? Mindegy, azt a japán marhaságot. 

Még mindig nem vagy kész. Ha kell, kapával kaszálj, de a kis tányérját fűvel (vagy füves földdel) takard. Általában ilyenkor a volt szomszédaim felszisszentek, hogy minden növény párologtat, és elszívja a mienk elől. Ne hioggy nekik, téves beidegződés, noha még ma is így tanítjak a jövő "szakembereit". A mulcs, és a rövid növények sokkal kevesebb vizet párologtatnak el, mint a takaratlan, állandóan bizgerélt, macerált talaj. Ráadásul ezek majdnem annyi harmatot is megfognak, amennyire szükségük van. Kevesebb a munkád, mert nem cserepesedik a föld, nem kell locsolnod, trágyáznod, csak néha kaszálni, és gereblyézni. Hogy miért itt mondom el? Mert itt, és most kell eldöntened, szakítasz a "jól beválttal" és majdan trágyázol, műtrágyázol, lapáttal szórod ki a pénzedet az ablakon, és a zsábáig kulizol pár ízetlen gyümölcsért, vagy beveted fű, vagy fűszernövények magjával az ültetőgödröd felszínét.

Jól döntöttél.

Van még valami? Igen. Ha ősszel ültetsz, a tél beállta előtt járd végig a friss ültetésüeket, és ha magától nem rúgta el, magadnak kell leszedned a leveleit. Azt hiszed piti dolog? Leggyakrabban a fára száradt levelek miatt pusztul el az oltvány! Amikor kiszedik, sokkot kap. Amikor szállítod, újabb sokkot él át, amikor beülteted, egy következő sokk, és gyakran ezen sokkok következtében marad el a levélelrúgó hormon termelése. A fenn maradó levél pedig tavaszra úgy kipárologtat belőle minden életet, hogy csak szívod a fogad, és a faiskolákat átkozod, mert... Pedig nem. Szóval felülről lefele mozdulattal úgy november közepén már ne várj, tépdesd le! 

A csurgóról, és a mulcsról még valamit. Igen, mulcsozni kell. Na de nem ám ültetés után! Sőt, az a nagy bolonf helyzet, hogy első két évben inkább tilos! Miértis? A magyarázat pofonegyszerű. Ha mulcsozod, hajlamos lesz csak harmatgyökereket ereszteni, mert a fa is szereti a kényelmet, ezt pedig egyszerűbb növesztenie. És jön egy nagyobb aszály, kiszárad, Vagy jön egy nagyobb széllökés, és kifordul, hogy tangózhasson. Ezért igen, az első két évben alapos kapálásokkal szírítsd a talaj felszínét! (De ha kell, jó vödörnyi vizet ne sajnálj, attól még nem ereszt harmatgyökeret.) Amikor már, úgy a második év végén jó mélyre ment a gyökér, kezdd el takarni. Általában ekkor kezd teremni is egy oltott fa, azaz a takarással a következő év termését biztosítod.

Az ültetés utáni évben kell gondoskodnod a szimbióta növényekről. Csonthéjasok alá a sóska, és a rebarbara az ideális. (kajszi, őszi, szilva, cseresznye, de a mandula alá spenót kell.) Almatermésűek alá (alma, de a körte, a birs, és a naspolya alá is) kiválóak a menták. Mind alá jó a nitrogén miatt a sarkantyúka, ráadásul a levéltetvek inkább erre másznak, mint a fára. Ezen okból a sorok közé lósóskát is érdemes ültetni. A tavaszi inváziókor szinte befeketlenek, így egy kis tűz, és könnyen megszabadulunk tőlük. A hangyák ellen a szódabikarbóna a jó. Keresd meg a bolyt. Attól függően, a telked mely részén van, félör alakban permetezd le a környékét, és a boly szélét a következő keverékkel: 4 l víz, 2 ek. szódabóna. Ha nem akarod, hogy a telkeden keressenek új hazát, hosszabbítsd meg a fújást a telekhatárig. Meglásd, hamarosan hosszú sorban cipelik a tojásaikat a meghagyott úton, és a tetveiket se ápolgatják tovább. 

Na még egy ötlet. Még mindig nincs vége az okosságoknak. Ne sajnáld azt a párszáz forintot fánként. Tekerj rá vadvédő hálót ősszel. A frissen ültetett fákat előszeretettel csócsálják a vadak, főleg a nyúl. Az őz, a szarvas a lombot is meg fogja kóstolni, de az belefér, tavasszal úgyis visszavágod. Ha a törzset lerágták, egy fiatal fa szinte menthetetlen, csak az áthidaló-oltás segíthet, amit egy vékony törzsnél kivitelezni...

 

Papi