navigáció

Képosztafélék


Káposztafélék a kiskertben

 

 Méltatlanul mellőzött, lenézett növénycsaládunk a keresztesek, azon belül is a káposztafélék. 

 

 Mindjárt itt is velük az első eldöntendő kérdés: Kell-e a káposztaféléket előnevelni, vagy sem, amikor helybe vetve is biztonsággal felnevelhető? 

 

 Gondoljunk csak bele pl. a karalábét miért vetnénk helybe? A káposztát is jobb kiskertben palántázni, mert sok időt megtakaríthatunk vele. Addig foglalhatja az ágyást például zöldhagyma, vagy lóbab is. Persze sok minden egyéb, (nem keresztes) is, de ez már fantázia kérdése.

 

 Eléggé nagy nemzetség, olyan növények is ide tartoznak, amikről laikus nem is gondolná. Pl.: a repce, a retekfélék, a karalábé, a zsázsa, de a torma is. Én csak az alapvetőekkel szeretnék foglalkozni ebben a leírásban.

 

 Általánosan vonatkozik mindre, hogy kedvelik a meszesebb talajokat. Nem kell parázni, ha van lucernánk, állandóan frissített lucernamulccsal ez megoldható a kiskertben is. De pár vödör mészkőzúzalék is megteszi. Figyelem, az oltott mésszel vigyázzunk! Aki csak úgy kiönti alá, annak hamarosan elpusztul a növénye! Mit tegyünk? 20 l vízhez 2-3 ek oltott meszet adjunk, és azt úgy juttassuk ki, hogy ne érje a növényeink szárát, leveleit. Magyarul a mulcsot öntözzük be vele. És mindezt a nap lebukása után. Ugyanígy járjunk el kipalántázás, és magvetés előtt is. A palánta beöntéséhez viszont tilos meszes vizet használni! 

 

Fejes, vörös, és kelkáposzta

 

 Nyilván ezzel kell kezdeni a leírást, mert ezekből eszünk a legtöbbet.  

 

 Fényigénye a nyárinak nem nagy, ha sokat kap, kis fejjel „hálálja” meg. Mit tegyünk, ha túl korán jön ránk a napsütés? Fakeretre feszítsünk szúnyoghálót, vagy füstös vékonyfóliát, azt tegyük a sorok (vagy az ágyás) déli oldalára, cirka 45 fokban megdöntve. A téli fejes káposztát nem kell árnyékolni, minden ügyeskedés ellenére befejesedik, ha megkap minden mást tőlünk.

 

 A vízigénye nagy lenne, mert főleg a harmatgyökerei fejlettek. De mivel mi itt az oldalon mulcsbajnokok vagyunk, semmi gond. Terítsük vastagon, főleg lucernamulccsal, ami napi nagy mennyiségű harmatot fog meg a növényeink számára. Emellett heti, kétheti egyszeri locsolás épp megteszi, olykor sok is. 

 

 Lehet helybe vetni is, a fagyok elmúltával, március második felében, de olykor korábban is. A télit és a nyárit is ajánlatosabb kiskertben palántázni. Így amikor vetnénk, máris a palánta kerül ki, ami előnyt jelent.

 

 Nagyon fontos, hogy ha ősszel tudjuk hova fog kerülni, az ágyást szórjuk meg gazhamuval és érett komposzttal, majd gereblyézzük be, és takarjuk vissza a zöldmulcsot. Tavaszra olyan ágyásai lesznek a káposztának, amit gyönyörű fejekkel hálál meg. Ugyanígy járjunk a télivel is, azzal a különbséggel, hogy közvetlenül a palántázás előtt gereblyézzük be, és talajtakarás után ökölnyi területet eltisztítva palántázzuk be a növénykéket.

 

 A palántázása egyszerű. Három dolog kell hozzá, plusz a mag, és az ültető közeg. Kell egy A/4-es papír, egy bordázott, és egy sima botocska, olyan 30 centi hosszban. A papírt rátekerjük a bordázott egyik felére, majd rézsútosan levágjuk. Akár madzaggal is odaköthetjük, itt fogjuk megmarkolni. A magot a papír üregébe töltjük. Vetéskor a másik pálcát a bordákon ide-oda huzigáljuk, ettől az egész rezegni kezd, amitől szép egyenletesen szórhatjuk ki a magokat. Helybevetésnél a palackos-homokos módszer a nyerő. A pálcás minden szárazvetésnél bevált. A sózó vetésmóddal az a baj, hogy rém egyenetlen kelést kapunk. Arra figyeljünk, hogy tűzdelni ne nagyon akarjuk, így a lehető legritkábban szórjuk a magot, és számoljunk 2 hónapot a palántanevelésre, azaz a korait január közepén vessük, a télit április közepén, hogy a bab és borsó helyére időben kikerülhessen. És itt már tanultunk is egyebet úgy mellékesen. Hogy tudniillik a hüvelyesek helyére a legjobb vetni. Nincs más dolgunk, mint a letermett növényeket vagy kikapjuk, vagy kinyűjük (kitépjük) és ott hagyjuk a földön. Erre terítjük a zöldmulcsot, és kész is az ágyásunk palántázásra.

 

 Kiskertben bőven elég 40-50 cm sor, és ugyanannyi tőtáv nekik, de csak zöldmulcsozásnál. Érthetőbben: 5-6 fej/m2. Egy 120-as szélességű ágyásban gondolkozva pont 3 sor fér el. Egyre vigyázzunk. A túl sűrű ültetés a fejesedés kárára mehet. Ha a külső levelek összeérnek, a fejesedés akár le is állhat. Kármentési javaslat, hogy ilyenkor lazán össze kell kötözni a fejet.

 

 Mivel társítható? Elsősorban hüvelyesekkel (bab, borsó) és nagyon jó köztese a saláta. Az átlók találkozásához ültessük őket. Egy a lényeg, mire elkezd fejesedni, mindent kiirtani közüle, mert bármi, amit észlel, azt konkurenciának véli, és majd cseszik befejesedni! A kertész meg csak áll ott, és lesi az eget, hogy sajtszínű. Nálam a levelek összekötözése már rég nem kötözés. Lehet rendelni a netről szilikongumi-gyűrűket fillérekért. 1000 db egy életre elég belőlük. Felhúzom a csuklómra, összefogom a leveleket, és másik kézzel ráhúzom a gumit.

 

 A nyárit 4-5 ütemben szedhetjük fel, a télit általában egyszerre takarítjuk be. Mivel magot fogni szinte reménytelen, mindet felszedjük. Cirka 1 centivel a fej alatt elvágjuk, a külső leveleket rajta hagyjuk, és csak elraktározás előtt közvetlenül távolítjuk el. A téli akár decemberig a földön heverhet, akár januárig is, ha gúlázzuk, ami max 1,5 méter magas lehet. 

Már írtam, miknek a szomszédságát szereti. Most a ’nemszeretemről’ pár szó. Utálja a paradicsom, a paprika közelségét, és a sárgarépáét is. Még közeli ágyásban is!

 

 A fej felrepedését a rendszertelen vízadagolástól kapjuk „ajándékba”.

Fenti leírtak a három fejesre vonatkoznak.

 

 És egy érdekesség. Mára a kovászos káposztát már jobban szeretem, mint az uborkát! Egy 5 literes üvegbe alulra kell a fűszereket tenni, arra a cikk káposztákat jó szorosan, közé pár gerezd foghagymát, rá jöhet az uborka, a többi (kenyér, só, kapor, borsika, torma) ugyanaz. Kiszedésnél az uborka érik először. Mire az elfogy (3-4 nap) a káposzta is kész a lében. Finom, és istenien ropogós! Ugyanígy kovászolhatóak a gyógynövények, és a répafélék is, ez utóbbiak behasogatva is több érési időt igényelnek. De a várakozásért cserébe nem semmi ízeket, ínyencségeket kapunk.

 

Karalábé

 

Nos, ez más tészta. De azért nem annyira. Mindenki másfélét szeret belőlük. Anyósom esküszik a lilára (a szentesire azon belül is) feleségem a fehéret szereti, abban is a gigantot. Én meg a fejemet szeretem vakarni.

 Ugyebár itt is van téli (őszi) és nyári fajta. Egyik ez, másik az. Micsoda öröm, amikor 1.5 kilós, vagy 2 kilós Gigantot szedünk fel ugye? De kérdem én, mi a francnak? Bár az egyik legjobb vajkaralábé, és nehezen fásodik be, de amekkora, annyi az eldobandó rajta. Ha sokáig áll, mégiscsak fásodik. 

 

 Mi a teendő? Gyökérrel együtt kell felszedni! Nos, nem mindet, de az ígéretesebbeket igen. A garázstól kissé világosabb hely kell neki így, és homok-föld keverék a gyökérnek. A homok legyen állandóan nyirkos, és a leveleket folyamatosan ritkítsuk. 

 

 Ha nem kell egy egész fejjel, ne csicsózzunk, fejezzük le félbe a karalábét.

 

 Tudom, ez barbár dolognak számít, de figyu csak. Pár hét, és a lefejezett karalábén, körben, a héj mentén mini karalábéfejecskék kezdenek nőni. Komolyan. Zsengék, ropogósak, kívánatosak! És a látvány, hát... A gyerekek úgy eszik nyersen, mintha égből hullott manna lenne! Az enyémek meg se várták, hogy meghámozzam, körberágták, és volt nincs. Ráadásul, amikor lefejeztük, a legfinomabb, legzsengébb részét kaptuk meg.

 

 Mit kell még tudni a karalábéról? Szereti, ha közé bükkönyt, vagy méhlegelőt vetünk, és alá kapáljuk magérés, vagy fásodás előtt. Szereti a zöldmulcsot. Mindkettőt egészséges, finom fejekkel jutalmazza. 35 centinél ne ültessük közelebb egymáshoz, bárki is ajánlja. (Olvastam már 20x25-ös sor és tőtávról is. Brrrr!) Még jó azt is tudni, hogy a fásodás attól is beindulhat, ha a fej alsó zónájából eltüntetjük az összes levelet. Az egyensúly a lényeg, azaz a levélzónák egyensúlya. Ha felbomlik, a növény elkezd agyalni, és az nekünk nem jelent semmi jót. Elkezdi magát felkészíteni a túlélésre, ami nála a fásodással veszi kezdetét. Tehát levelet ritkítani is csak okosan, szépen, ahogy...!

 

Kelbimbó

 

Ez egy különleges növény, vele zárok. Mintha a karalábénál említett lefejezés következménye lenne, de káposztára konvertálva. Sok kicsi káposztafej egy függőleges száron. És ez a lényeg! Mert azok. Kis káposztafejek, és úgy is kell nevelni, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy 75x100 centire illő ültetni őket. És azzal, hogy még télen is nő, és szedhető a szárról! Nem kell bevinnünk, nem foglal helyet a kamrában. Sapka, sál, és ha nem is eper, de kelbimbó jön be a kertből.

 

 Egy csak fű alatt kipróbálandó, de ajánlott módszer. Azért csak fű alatt, mert ráfaraghatunk. Valaha egyszer egy száram növés közben eltört, ki akartam tépni, de elfelejtkeztem róla. Két hét múlva jutott eszembe újra, és csodát láttam, immár két szárat nevelt. Karóznom kellett, mert a két szár állandóan meg akart feküdni, de jó másfélszer annyi volt rajta, mint a tesóin. Következő évben mindet visszacsíptem. Azon évben nem ettünk kelbimbót, Cirka öt év volt, mire rájöttem, hogy vannak fajták, amik képesek két szárat nevelni, mások nem. A megoldás, naplózzuk le, milyen fajta jön be, melyik nem, és aszerint bánjunk vele. Minden évben csak a felét csípem vissza. A kétszárúak ugyanis több, de kisebb fejecskét hoznak. Zsengébbeket, finomabbakat, de apróbbat. A gyerekeim ezeket szerették, és ez a szokásuk valahogy meg is maradt. Mi a nejemmel a karakteresebb ízű nagyobbakat.