navigáció

Festéshez


Cuccosok festéshez.

Laposecset (fásni)
kishenger (mojszi, 10 cm-es cérnahenger)
nagyhenger (cérna, és nem gagyi műszálas!)
buzogány (teddihosszabbító-nyél)
Kis és nagy lehúzórács
ragasztószalagok (2-5 cm-esig)
tapadószalag (3-5 cm-es)
fóliák (bútor (fátyol) és építmény (taposó))
Csapózsinór porfestékkel
Hullámpapír, ha a parkettát is védeni kell a taposástól.

A takarásokkal, ragasztásokkal kezdjük. Levédünk mindent, mert se az ördög, se a háziasszony nem alszik! Ha külön színe van a mennyezetnek és a falnak, először a mennyezet nagy felületét gurítsuk le, aztán mojszizzuk körbe. Ha az ecsetet használnod kell, akkor is gurítsd át a kishengerrel, hogy a struktúrát beállítsd! Ha csöppent a falra, ne röstelld, becses ujjaiddal, vagy rongydarabbal AZONNAL töröld le! Iszonyatosan randa, amikor egy csorgatott falat festenek le!

Ha ez kész, és nem bízol a snájdolási képességeidben, akkor jelöld ki az elválasztósávot, és ne ragasztószalaggal, hanem tapadóval ragaszd körbe! Miért? A sima festő ragasztószalag ragasztója túl erős, agresszív. Letépésnél akár a vakolatig képes letépni a glettel együtt a festéket is! A tapadószalag kissé drágább, de nem sérül a felület az eltávolításánál, ráadásul szebben illeszthető, lőhető be. És nem folyik alá a szín se. Ha variálsz, és íveseket akarsz, akkor (krepp) ragasztószalagot használj.
Amikor mindent jónak látsz, oszd fel a munkát.

Először kend ki a lájbungokat (ablak, ajtóbenyílókat) az egész helyiségben, aztán az ablak falát felül kishengerezd le, majd teddizd, végül alul is kishengerezd készre. Ablak közben ne legyen nyitva, nehogy sufnisodjon, nem mutat jól. Ha lehet, ezt mégse egyedül csináld, akkor nincs gond. Előtted haladjon a snajdoló, majd alul utánad. Így biztosabb a tökéletes felület. Az anyagot se egyszerű felhordani.

Sokszor látni vállas, utcás, zsidós, sufnis, narancshéjas, darázsfészkes felületet, és mégis büszke rá, aki csinálta. Kerüld el. A vállat azzal kerülheted el, ha nem túlbuzgó módon nyakig mártod a hengert, hanem a rácson pörgetve rákóstoltatod, majd a rácson a felesleget elnyomod. Haladj a felhordással először felfelé, mert ha sok az anyag, és elsőre lefelé haladsz, végigcsorgatsz mindent, és a földön köt ki, amit a falra szánsz. Ha a felületre felhordtad, ugyanazzal a lendülettel haladj visszafelé, majd újra előre. Egy "mártással" két hengerszélességnél ne haladj többet, különben a minőség bánja! Ha narancshéjasodik (megcsúszik) sebaj, csak ne feledj visszatérni, átmenni rajta. A hiba oka a túlmártás, és a nem megfelelő cérnahossz is lehet.

Második festés előtt lámpázd át a felületet, ha szükséges, javítsd ki glettel. Megszáradás után enyhén csiszold meg, vizes ecsettel a széleit mosd el, alapozd a foltot, majd kishengerrel színjavítás jön. Csak ezután fesd készre.
A végén távolíts el minden takarást, válogasd szét a fóliákat a papíroktól, és ennek megfelelően külön zsákba gyűjtsd. A maradék anyagokat gondosan zárd le, így hűvös helyen akár egy évig is felhasználható marad. Készíts naplót a felhasznált anyag nevéről, színkódjáról, és add át megőrzésre. Ha lehetőséged van rá, magad is tárolj egy példányt felcimkézve, ha javításra kerülne sor.

Sok festékhez nem jó a másik hengere. A Dulux típusokhoz például rövidszőrű cérna kell (vagy eredeti Dulux-henger), míg a Tilatex (Diszperzit)-típusokhoz a hosszúszőrű cérna a jobb. Haladósabb, szebb azzal, ha nem ragaszkodnak a kisebb cuppokhoz. Ha igen, szívás van. A kanadai henger elméletileg azért lett kitalálva, hogy ne legyen vállas a hengerezés. Gyakorlatilag egy pocsék festő ugyanúgy tud azzal is vállasítani, a jónak meg édesmindegy, a magyar is tökéletesen megfelel. Ezeket az Euro2000, meg nyéltöltős teddimarhaságokat meg még a barkácsolók is viharsebesen felejtsék el, ha nem akarnak egy életre kiábrándulni a festésből!