navigáció

Ásás


Ásás

Mi sem egyszerűbb - mondanánk. A kiskerti munkák egyik legnagyobb fizikai erőkifejtést követelő része. Az ásásnak többféle módja van, és talajtól, hasznosítástól függően az időpontja is változik.

Homoktalajon csak tavasszal ássunk, középkötöttön könnyebb eldöntenünk, mert vagy ősszel, ha be is kell dolgozni valamit, vagy kora tavasszal, ha olyan növény kerül bele. Kötött talajon nincs mese, vékony szeletekben, ősszel kell ásni! Kötött talajon a tavaszi ásástól ne sok jót remélj.

1. A sima, egy ásónyom mélységű ásás. Mint nevében is látható, mélysége egy ásónyom (20-30 centi) ami elegendő a kiskerti kultúrnövények 70%-ának. Levél, szárgumós, fejes növényeink többségének tökéletesen elég. Ha tavaszi ásás, a komposztot ássuk be, ha őszi, csak terítsük el rajta, a hó majd elintézi a többit. A beásás a következő: a terület tetején elterítjük a kívánt mennyiséget, aztán ezt aláforgatjuk az ásóval. A másik mód, hogy a bekerülő kultúra függvényében egy, vagy két ásónyomnyira egymástól a barázdába szórjuk a komposztot, majd egyszerűen nekiássuk a következő nyomot.

2. A hobbikertészek döntik el, ezt a lazítózást alkalmazzák, vagy a fent említettet. Ősszel, amikor betakarítunk, és a talaj nem túl tömörödött, és még süt a nap, fehérmustárt kell vetni. Begereblyézzük, és ha kikelt, a fagyok beállta előtt lekaszáljuk, ott hagyjuk, szórunk rá komposztot is. Az ásót, vagy ásóvillát betapossuk tövig és erőteljes mozdulattal oda-vissza megmozgatjuk, így munkáljuk meg az egész ágyást. Előnye, hogy a hajszálcsövek hamarabb helyreállnak, a talajélet szerkezetében nincs megfordulás, így tavasszal úgy vár, mintha fel se ástuk volna, viszont a hólé ugyanúgy becsorog, a fagy ugyanúgy tovább morzsalékozza a rögöket. A kaszálék hasznos anyagainak majd a fele bemosódik, tovább humifikálva a talajt. Kétszer olyan termelékeny, mint a hagyományos rá-ásásos módszer, az izületeink se látják kárát, mégis, tavaszra ugyanolyan értékes ágyásunk lesz, mint a forgatással. Ezzel a módszerrel nem kell újra jelölgetni az ágyásokat, hiszen ott vár minket tavasszal készen.

3. Hollenderezés, mélysége két ásónyom (50-60 cm.) Gyökérzöldségeink érdekében ezt alkalmazzuk (pl: sárgarépa, pasztinák, fehérgyökér, bakszakáll (feketegyökér) torma.) A termésátlagunk ugrásszerűen megnő, a gyökerek kezelhetősége, feldolgozhatósága leegyszerűsödik. A felső réteg első két ásónyomját tegyük félre, vagy a talicskába termeljük ki. Az alsó a saját mélységébe kerül vissza, de a nyomokat megszórjuk komposzttal, kaszálékkal, erre terítjük a felső réteget, amit kétszer annyi komposzttal terítünk meg, majd kaszálékkal is. Tavasz elején a kaszálék maradványait összegereblyézzük, és elégetjük, hogy legyen káliumforrásunk. Kevés komposzttal még megszórjuk, alaposan begereblyézzük, majd a vetésig takarjuk. Mulcsot ajánlok a takarására, vagy padlószíőnyeget. Mindkettő visszatartja a téli nedvességet, és ha van, az újat is átereszti. A mulcs az éledező gilisztáknak ennivalót is kínál. A krumplitermesztésnél széles bakhátként említett ágyásomat is így készítem elő.

A Cuccos Hobbytere! Talajmunkák, ásás, hollenderezés, rigolírozás.4. Rigolírozás. Általában csak a fáink ültetésénél alkalmazzuk ezt a módszert, vagy tarackkal fertőzött területen. Ezért ennek megfelelően kétféle módja van. Ha a fáinknak, a rajznak megfelelő módon tegyük. Ültetéskor ugyanígy még egyszer kitermeljük a földet, behelyezzük a fácskát, vissza az alsó réteget, szórunk rá két marék árpát. locsoljuk be. A következő rétegbe keverjünk negyedannyi komposztot, és friss, vagy őszi kaszálékkal terítsük meg, szórjunk rá 1 kg árpamagot, alaposan iszapoljuk a gyökerekre. Az utolsó réteget feleannyi komposzttal, vagy kaszálékkal keverjük. Locsoljuk be, terítsük le.
A másik a tarackos mód. Itt kicsit több a munka, de megéri. Hozzáteszem, ha mulcsozol, a tarack 2-3 év alatt nyomtalanul eltűnik. Ez a módszer a friss kertekben alkalmazandó tűzoltásként. Ha puha a felső réteg mázlid van, mert kirostálod a tarackot, ha nincs, kihúzgálsz annyit, amennyit bírsz. Mindkét esetben félre rakod ezt a felső réteget. Ugyanis ez kerül az alsó réteg helyébe, a másik kettő eggyel feljebb kerül, és azokkal bánsz úgy, ahogy a hollenderezésnél leírtam. A talajéleted kicsit késni fog, mert mélyből felhozottat kell paradicsommá változtatnia az organizmusoknak és egyebeknek. De ne aggódj, mire a szomszédnak a - hamarabb kikelt, de hagyományos módon kemikáliákkal mérgezett - növénye érik a tied is!

A hibákról:

Ilyen a rossz szerszám-megválasztás. Kötött talajon békési, hansági, vagy budai ásót használni felér egy izomláz általi öngyilkossággal! Ide a megvetett háromszög-ásó kell borotvaélesre vert szélekkel, a hagyományos, szintén megvetett taposóval ellátva. Homoktalajon ugyanez az ásó szintén hibás választás. Lecsorog róla a talaj, ugyanazzal az erőkifejtéssel gyakran harmadára, negyedére csökken a munkánk hatékonysága. A kötöttön bevált ásóvilla homokon nevetséges.

Gyakori hiba, hogy az ásó túl nagyot harap, mert a kezdő hobbikertész azt hiszi, a mennyiség a lényeg. A túl nagy rögöknél esetleg nincs szétfagyás, így pedig csak dolgoztunk a nagy semmiért. Ilyen ágyásba répaféléket ültetni esztelenség! Kötött talaj feltörésénél 3-5 centit harapjon az ásó. Aztán, ahogy humifikálódik, egyre porhanyósabbá válik, a vízáteresztő képessége javul. A kezdő hobbikertész is rájön magától az első évek után, mikor mekkorát harapjon a szerszám.

Hiba az ásó gondozatlansága is. Ha a munkálatok végeztével nem kezeltük, az új elővételkor tapadni fog hozzá minden, megkeserítve a napunkat. Kaparjuk, mossuk le, szárítsuk meg, majd vékonyan kenjük be olajjal. Lehetőleg kidobásra ítélt fasírtolajjal, ilyesmivel, és ne a lebbencslevesbe való szalonnabőrrel, vagy kőolajszármazékkal!

Az ásónak ne csak a formáját nézzük meg vásárláskor. Az anyaga, a nyele is fontos szempont. Olcsó nyárfanyél, és az első feszítéskor eltörik, vagy ha az ötödiknél, addigra olyan vízhólyagot is okozott, hogy az embernek visítani volna kedve. Ha szereztünk som, vagy kőrisnyelet, becsüljük meg! Térdeljünk le, tegyük össze a két kezünket, úgy, hogy közé férjen, és eresszük be kimustrált étolajjal első használat előtt. Fogórészét faragjuk-kaparjuk-csiszoljuk gömbölydedre, szintén a víz-, és vérhólyagok elkerülése érdekében. Ha fogós-nyelet vásárolunk, ne csak az agyunk tartsa érdemesnek. Fogjuk meg, végezzünk vele ásómozdulatokat. Ha a kezünk közben természetellenesen áll, ha a fogása nem tökéletes, ásás közben, amikor terhelés is megy rá, bedurrantja az izületeinket. Attól akkor már jobb a sima legömbölyített is, az bármilyen kezű embernek megfelel.

Ha kotyog a nyél, de ősszel még jó volt, és nincs kéznél javításhoz cuccosunk, semmi gond. Áztassuk vízbe a kiszáradt részt, majd beleduzzad, de gondolkozzunk el az ékelésen, mert nem jó a fának az állandó áztatgatás se. Ez csak tűzoltásként jó megoldás.

Más ásóját ne használjuk! Nálunk mindenkinek saját van, mert mindenki a saját testméretéhez szabta, és mindenkit erre bíztatok. A fiamé túl hosszú nekem, a lányomé túl rövid, a nejemé pláne. Előbbinél könyök-, és vállproblémáim lennének, utóbbiakbál a derekam bánná.

Vannak aztán a rossz irány-problémák is. Nagyon ritkán, de azért előfordul kezdőknél, hogy - ahogy őseink mondották - ásás közben a hegyet nézik. A völgyet kell közben nézni, felfele haladni a nyomokkal. Persze ez síkvidéken nem fordulhat elő.

Kezdő kertész hibája, hogy visszaás. Rá kell ásni, előttünk mindig legyen egy barázda, hogy a következőt könnyebb legyen kiemelni. Gereblyézéskor ide kell visszahúzni, így nem vándorol el az ágyás. Ennek a fordított hibája, hogy - képletesen - méterekkel vissza kell ásni, annyira "tornyoz" az ásó. Ezt nehéz már csupán gereblyézéssel helyrehozni.

Hiba még, amikor folyamatos művelésnél azt hisszük, az ágyások közti "utat" nem kell felásni. Ha nincsenek az ágyások mesterséges dolgokkal (beton járólap, ágyás-szegély gerendából, betonból, téglából) elválasztva, a köztük lévő utakat is ássuk fel!

Hollenderezésnél és rogolírozásnál az ágyások sokszor az égig kiemelkednek. Ez lehet jó, és rossz is. Jó, mert a felesleges víztől nem rohad be semmi, rossz, mert ágyás-szélnél kibukkanhatnak a győkerek-gumók, és a szél miatt kiszáradhatnak. Ezért zöldmulcsot terítek ide is, majd méretre vágott pallódeszkával, vagy kimustrált, szintén méretre szabott padlószőnyeggel takarom. Utóbbit le kell súlyozni is a szél miatt. Mindkettő véd a szél kiszárításától, ideális hőfokot, és párát biztosít, és a víz útját se állják el. Fekete fólia alatt rothadás, gombásodás indulhat el. Fekete fóliát a kertemben csak csíkokban használok oda, ahol korán kell a hő, de kevés nap.

Egyébként az okos hobbikertész az ásást csak foltonként alkalmazza, ott, ahol olyat vet, vagy ültet, aminek feltétlenül szüksége van rá. Ha szorgalmasan terítgetted zöldmulccsal, és mustárt vetettél a letermett felületre, elhagyható. A mustár gyökerét, zöld részét a giliszták megeszik, és ezzel felásnak helyettünk. Természetesen az első 2-3 évben kell forgatni. De pl. sorváltó termesztésnél, amikor már beállt, vagy ágyásosnál is, amikor már telített tápanyaggal, felesleges. Nincs az a kötött talaj, ami ne morzsalékolódna el, ha feltöltjük tápanyaggal. És ha már morzsalékos, minek még ásni is? (A répaféléimet mindig hollenderezem. Jót tesz a testmozgás, és a különbség is látványos. Ezek nem a sorosban teremnek.)

Kellemes izommozgatást!



Kommentek:
Papi írta 2011-04-07, 18:17:49-kor

Van ágyás is, és van vegyeskultúra, meg futószalag is. Van aminél kikerülhetetlen az ásás (pl. egyes répafélék). De helyettem általában felás a zöldmulcs és a fehér mustár, olykor a here.

Gyuresz írta 2011-03-10, 20:00:33-kor

Szia Papi!Azt szeretném kérdezni, hogy te csinálsz-e klasszikus ágyásokat, illetve a talajelőkészítésnél ásol-e? Vannak vélemények, hogy a talaj átforgatásával megbontjuk a talaj élővilágát, ezért nem szabad ásni,csak lazítani a talajt.Vegyes kultúrában ültetsz?