navigáció

A bab vetése, gondozása


A bab vetése, gondozása

Alapban kétfajta babról beszélünk. Bokorbabról és futóról. A bokorbabot általában zölden szedjük le, és azonnal el kell fogyasztani, vagy tartósítani. Mondom általában, mert kivételek vannak. A futóbabot leszedés után általában még szárítjuk, kifejtjük, és így tároljuk, készítjük el. Általában. Mert kivételek itt is vannak. Pl. a kínai méteres hüvelye zölden is isteni!

Ha azt akarjuk, hogy hamarabb és/vagy biztosabban keljen, ültetés előtti napon áztassuk 6 órára körömvirág-, fokhagyma, vagy kamillateás langyos vízbe (vagy mindbe:D). Ettől még be kell locsolni ültetéskor is a földjét! A körömvirág és társai egyfajta öko-csávázó, amit más magoknál is használhatunk. A babjainkat helybe a fagyosszentek előtt 5 appal vethetjük (május 7-10) ha palántát neveltünk, azt május 15-től öltessük ki. A lóbab kivételével szinte mindegyikre érvényes ez a szabály!

A bokorbabot, ha fészekbe vetjük, 40×30 cm távolságra, 4-5 cm mélyre vessük, úgy, hogy 5-6 magot dobunk egy-egy fészekbe. Így könnyebben kifúrják magukat a földből, hamarabb magukhoz térnek, és az erejüket a fejlődésre fordíthatják.

Ha sorba vetjük, akkor a sorok közti távolság minimum 30 cm legyen, árkot húzunk 4 cm mélyen, és a magok 5-10 cm-re legyenek egymástól. 3-4 centiről magányosan is könnyedén feljön. Mindkét esetben adjunk neki bőven káposztaleveles-csalános, vagy gyógynövényes ázalékos vízet, aztán takarjuk vissza.

A vetést elkezdhetjük április huszadikán ha bátrak vagyunk, és kéthetente egy-egy sorral július végéig vethetjük, az még beérik szedhetőre. Ha elfagyna (ez főleg a fagyosszentek előtt vetettekkel fordulhat elő) legfeljebb pótoljuk. Tíz év alatt kétszer fáztam rá így. Ezért az új, kísérleti magokkal sose próbálom meg, csak a már felszaporítottakkal. Csak kevés fajta alkalmas tökéletesen a palántanevelésre (bár sokkal megoldható.). Pl a dugóhúzó-, vagy a muzsikáló bab alkalmas. Áprilisban pohárba vetve, és a fagyosszentek után kiültetve június végére már teremnek.

Karós, vagy másnéven futóbabnál a növényünk csavarodó indát nevel, amivel akár 2–3 m magasra is felfut. Ha segíteni akarsz neki a kapaszkodásban, nem árt ha tudod, hogy a karósbabok kivétel nélkül mind balra tekerednek! Ha nem adunk neki valamit, amire felfuthat, elterülve azzal büntet minket, hogy nem hoz hüvelyt. Ültetés előtt 2,5 méteres rugalmas karókat vágjunk (ne hosszabbat!), vagy vegyük elő a tavalyit. A vastagabb végéből fél métert nyomjunk a földbe egymástól 60-80X60-80 centire, a tetejüket 4-esével kössük össze gúlába. A karók tövénél (lehetőleg a bezárt területen kívül) vessünk el 6-8 magot 5 cm mélyen, alaposan locsoljuk be a fent említett ázalékkal, majd takarjuk be a földdel. A karók csúcsát vetés előtt össze kell kötni, hogy a gúla szilárdabban álljon. Olyan magasan, hogy elérjük, mert így be is tudjuk takarítani. Van, amikor egyes szárak nem tudják az illemet, azokat oda kell terelni a karóhoz.

A másik esetben hálós kordont alkalmazok, ennél sorba vetem a magokat, cirka 5 centire egymástól. Nem egyelek. Ami kikel, futhat fel. Ezt könnyebb mulcsozni, a sorba hónapos retket is vetek, az kikel, jelzi a sort, hova ne terítsek mulcsot és mire a bab erősödik, a retek már a pocinkban. 

Általános vélemény, hogy a babnak nem kell nitrogén, épp ő ad a talajba. Ez igaz, de mire ő ad, addigra épp neki késő. Ha pl eredésnél, virágzásnál, vagy kötődésnél nincs elég nitrogénje, kaput a babnak, várhatjuk a termést! Lesz ugyan, de kevés, kicsi, szívós és élvezhetetlen. Ezért már a magot jól begereblyézett komposzttal dúsított földbe vessük, és ázalékoljuk bőségesen! Ha - amikor lehet - már zöldmulcsozzuk, nem kell locsolni, nitrogénezni, a giliszták trágyáznak bőségesen, a mulcs pedig a harmatból visszafog annyit, amennyire szüksége van. Én így is meglocsolom hetente ázalékos vízzel. Főleg a bokorbabnál látványos a terméstöbblet.

A vetéstől 2,5-3 hónapra lehet szedni, és hamarosan leterem. És most jön a furmány. Egyes bokorbabokat ki ne szedjük letermés után! Érdemes minden fajtával megpróbálni a következőt: 5 cm-rel a talaj fölött sarlózzuk, vagy kaszáljuk le, és láss csodát, a bab újra elkezd nőni, és teremni! Amikkel már kipróbáltam, és bevált: lóbab (disznóbab) ezt akár már március elején is elvethetjük! Mire a többi kibújik, ez már terem! Ha levágjuk, újranő, és terem. Terem még: catjang (szfinx, vagy bombay-bab), a french navy, a brecht, a saxa, és a beste. A többit még nem próbáltam. Aki tud még ilyeneket, írja meg, ezzel segítve másokat.

A babot soha ne tépjük ki, a föld felett kaszáljuk le. A szalmáját a komposztra rakjuk! A legkiválóbb anyagok egyike. A fehérbab hüvelye a cukorbetegek gyógyteájába való. A legtöbb bokorbab levele a főzelékhez adható, nyugat-Európában, Amerikában is szeretik! (Ráadásul tele van pótolhatatlan nyomelemekkel.) Kár lenne kidobni.

Jól érzi magát a tökfélék közt, jó előveteménye a krumplinak, a paradicsomnak, de rossz szomszédok. Szereti a csombord (borsika), a körömvirág, a büdöske közelségét, de a kukorica után nem szeret kerülni, viszont együtt vetve szeretnek lenni. Borsika és cékla nálam már kötelező köztes. A levéltetvek el is kerülik. Érdekességként megjegyzem, hogy egyre terjed az ún.: Indiánkultúra, amit 500 évre elfelejtett az emberiség. Ez a következő: Középre kukoricát vetünk, köré babot, majd aköré tökféléket (tök, dinnye, uborka, cukkíni, vagy patisszon.) Az aztékok híres úszószigetein is így ment. Egymást védik, egymást táplálják, a kukorica pedig futófelületet ad a babnak is. Érdemes kipróbálni.

A babzsizsik ellen két egyszerű furmány kombinációjával védekezek. Egy napra hútőbe teszem kifejtés után, majd a papírzascskójába babérlevelet teszek mellé. Ha a lóbabot ellepnék a tetvek, két egyszerű trükkel segíthetünk rajta. Az egyik, hogy a közelében megtűrjük a lósóskát, ha az van, úgy meglepik, hogy feketlik. Kitépve és elégetve nagy tömegben pusztíthatjuk őket, egy a lényeg, hogy amíg a lóbab megerősödik, mindig legyen csalilósóska. A másik, hogy visszacsípjük a lóbabot. Jobban is bokrosodik így, és hamar elveszti kívánatosságát, így a levéltetvek odább költöznek. (Ilyenkor jönnek jól a műtrágyázó, permetezővel szaladgáló szomszédok. Legyengült növényeik jó szívogatni való legelőt kínálnak a tetveknek.)

A döntést megkönnyítendő, hogy milyen magot rendeljünk, szálkásodó fajtát, vagy szálkátlant, segítenék. Mindkettőt. A szálkátlanodó a zöld feldolgozásra jó, a szálkásodó zsengésnek és szárazbabnak is finomabb, ráadásul könnyebb kifejteni. Akkor?

A fent említett különleges fajtákért kattints ide! A hagyományos fajták mellett ajánlom őket kipróbálásra. Nekem bejöttek. A catjang hüvelyei felfele állnak, a kínainak olykor egyméteres hüvelye van, a kentuckynál nincs finomabb, és ott vannak a szálmentesek, a gesztenyeízű limabab, a mungóbab, amiből a nejem üvegtésztát készít, a ... és így tovább. Hihetetlen, de vannak lilák, amik zölden (bocs, lilán:D) is szedhetők, de zsengésnek és szárazbabként is kiválók. Nem sorolom, akit érdekli, nézzen utána, kísérletezzen.