navigáció

Pillanatjelentés az EÜ-ről

Ezo-izék Ti írtátok Pillanatjelentés az EÜ-ről

Beteg az egészségügy

Előzetes egyeztetéssel péntek reggel 8-ra kaptam időpontot a háziorvosomtól. Fél nyolc után oda is értem, mondom késni nem illik, erre háklis vagyok, noha itt 1,5 óránál kevesebbet még nem várakoztattak.Az iratokat 3/4 8-kor beadtam.

Aztán jött a Zoli, fél kilenckor, és behívták előttem. Soron kívül. Igen, ő ott dolgozik a karbantartáson. (A háziorvosom rendelője a helyi megyei kórház főépületében van) Kedélyes beszélgetések odabenn. Viháncolás, Zoli kézcsókkal el. Állok fel, de az asszisztensnő mindent látó szemeivel észrevesz valakit, aki Zoli után jött.

- Szia Piroska, gyere - mondja és az akkor már gyülekező többiek előtt is beviszi. Hát igen, Piroska fontos ember, a belgyógyászaton takarítónő, kijár neki a megkülömböztetés. Míg Piroska benn, megjön Béla, szintén karbantartó, gondosan mosott munkásruhában, amit soha nem használt még rendeltetésszerűen, de utcai kabátban. Asszisztensnő kukk, értő szemei kiszúrják a soron következő VIP-t.

- Szeva Bélukám! Na gyere - és Bélukája egy hanyag vezérigazgató öntudatával, de legalábbis annyi gátlástalansággal be. Az idő már fél tíz, a cukorgyógyszert reggel be kellett vennem, de ennem nem volt szabad. Már szédültem. Egy másik Piroska ült mellém, aki szintén kórházi dolgozó volt, a Gyekben a sebészeten volt ápolónő, míg nyugdíjba nem ment. Ismertük egymást abból az időből, amikor még én is ott dolgoztam. Kérdi, mitől nézek úgy ki, mint aki elájulni készül? Mondom attól, hogy elájulni készülök. A vércukrom zuhan le. A vérnyomásom meg rohan fel. Ja, azt el is felejtettem mondani, hogy állítólag a cukortól magas vérnyomásom is van. Érdekes, mert otthon 135/70-nél soha nem mérek többet, még kemény, idegölő nap után se. De ahányszor itt megmérték, sose volt 160 alatt.
De lőn még egy Lacibá is, meg egy Gyuri is, no meg a sok nevét se ismerem fehérköpenyes, és negyed tizenkettőkor, forró aggyal, egekig felspanolt igazságérzettel végre észrevesz az asszisztensnő (mellesleg nem volt nehéz észrevenni, egyedül ültem a rendelőben.) Bemegyek, kérdem merre a jogi osztály?
Oszt minek az nekem?

Mert mondom ahelyett hogy itt gyógyítanának, az egészségemet rombolják. (Nem tudom, volt-e már valakinek a cukra a kritikus érték alatt. Pláne, ha amúgy a szervezete a magashoz szokott. Nem tud az ember mérlegelni, nem tudja a száját befogni, ha sértve érzi magát. Na és ha már tényleg az ájulás szélén van, remeg, kiveri a víz, alig lát ki a szemén, a szája cserepes, és csak egyet akar, ölni.) Megmérték a vérnyomásom, és kaptam egy nagy lebaxást is, mert nem szedem a gyógyszert amit rá adtak, a bizonyíték: 185/95 a vérnyomásom. (Mielőtt elindultam, reggel, otthon 130/70 volt ) Akkor már nagyon ingerülten odavakkantottam, hogy ha nekik kellene étlen-szomjan ott ülni kinn, és minbden tetves Q..va, meg lankadt P..cs előttük meghetne be, kíváncsi lennék, mennyi lenne. Bátorkodtam javasolni, írják be, amit reggel mértem, vagy tényleg meglátogatom a jogi osztályt, ha ott esek is össze.

És akkor a dokiasszony elkezdte kitölteni a beutalókat, amiket - szerinte - még aznap le kellene tudnom. Vér, vizelet, szemészet. Fél 12 után! Végképp belázadtam. Három nemmel szavaztam, mert a lelkiismeretem ezt diktálta, de mást mondok. Ha ez a kormány, vagy az ezt követők a nép akarata ellenére a vizitdíjat pótolni meri a költségvetésből, feljelentem őket. Mi már léptünk egyet, most az egészségügy jön. Ha nem bizonyítja, hogy megérdemli, inkább az adófizetés alól is kihúzom magam, de nem támogatom tovább, hogy egyes emberek istenként döntsenek a sorsomról, a közérzetemről, az egészségemről, a megkérdezésem nélkül, és abszolút közömbösen irántam.


A sokat szapult építőiparban dolgozok, immár 38 éve. De soha nem kaptam cementet soron kívül. Soha nem kaptam lakást soron kívül, ha munkásruhában voltam se. Csak a fehérköpenyeseknek van joguk pofátlankodni, csak ott van ilyen protekcionizmus.

A legjobban az fájt, hogy se egy bocsánatkérés, se egy kedves szó, bűnösségük tudatában még ők mertek támadni!
A feleségem kisfőnővér ugyanabban a kórházban. De ki merem jelenteni, mostantól az egészségügy szerzett magának egy újabb aktív ellenséget.
Az esetem (a rendelő irataiban) dokumentáltan megtekinthető. Akit érdekli, küldöm a rendelő négyjegyű számát, a napot amikor voltam, és a neveket, akik soron kívül bementek előttem. A számítógép, és a rendszer gondosan elraktározta.

Anonymus




Plus500