navigáció

Szeretem az illatod

Ezo-izék Ti írtátok Szeretem az illatod

Szeretem az illatod… 

Még napjainkban is a tabu témák közé tartoznak a testünk által kibocsátott kipárolgások, melyek képzeletünkben hol megvetendő szellemként, hol jóságos dzsinnként terjengenek tova. Testünk eredeti illatát a leggyakrabban parfümökkel, dezodorokkal maszkírozzuk el, ellenkező esetben fintorogva fordítjuk el orrunkat. A bőr természetes illata tényleg annyira buja és vad, hogy nem vagyunk azt képesek megszelídíteni? 

Mikor egy nőnek először mondja a férfi, hogy „szeretem az illatod”, általában a nő, -az öröm mellett- meglepődik, hiszen a mai világban érthetetlennek, oda nem illőnek számít ez a kijelentés, ez a fajta szerelmi vallomás, és leginkább a „de szép vagy” hódoló frázissal azonosítják. Hiszen hányan vagyunk tisztában azzal, hogy milyen is igazából bőrünk természetes illata? Édeskés, vagy halvány vanília aromájú? Persze nem a tussolás utáni, még parfümöktől és pacsuliktól mentes bőrre gondolok, mely magán viseli a harmat-friss óceán hullámainak szagát, vagy a vad mályva lila illatát –csak hogy a tusfürdők szagosított sokféleségéből szemezgessek-, hanem az igazi, tiszta vízzel lemosott bőr illatára, mely olyan, mint a virág, saját magából bocsátja ki illatanyagait. Képes-e még erre bőrünk ebben az agyon-szagosított világban?

Hogyne. De ekkor legtöbbünk az izzadt, büdös, tisztátlan emberre gondol és rögtön elhúzza az orrát. A mai társadalom a higiénia hiányát nem tolerálja. Az egészséges ember izzadsága, pedig nem büdös. Elviselhetetlen illatúvá a szőrszálakon megtelepedő bacilusok bontják le az izzadságcseppeket, melynek következtében, bizonyos esetekben tényleg elviselhetetlen testszag keletkezik, főleg ha ezt még tetézzük a nem pamut alapanyagú ruházattal. Az egészségesen táplálkozó, -fűszeres, zsíros ételeket kerülő- ember mikor megizzad, és letörli homlokát, azok a cseppek kicsit sem bűzösek. Az izzadságban fürdés állati mivoltunkra emlékeztet minket, a határok nélküli vadságra, a tomboló fékezhetetlen ösztönre, melyre egy civilizált mai ember nemet mond.

Bőrünkben több milliónyi izzadságmirigy található, melyek különböző összetételű szagokat bocsátanak ki magukból, attól függően, hogy hol vannak –hónaljban, tenyéren, lábon-, illetve, hogy milyen hatások érnek minket, stressz, öröm, vagy düh. Nem hiába mondják, hogy az állatok, pl. a kutyák megérzik a félelmet az emberen. A félelem során más kompozíciójú, savanykásabb szagot bocsát ki bőrünk, mint rendesen. Amikor pedig alszunk, a nyugalom, biztonság, kipihentség illataival kelünk, amiket én csak alvásszagnak hívok.

A gyerekek bőre semmihez sem hasonlítható „parfümöt” gyárt. Ők még nem használnak semmilyen kémiai összetételű műszagot. Az anyukák alig tudják leküzdeni azt a vágyat, hogy újra és újra érezhessék kisbabájuk hajának illatát. A piciknek, meleg, tejszaguk van, édes az illatuk, mint a reggel sült briósé. Ugyanilyen finom illat lakozik a felnőttek nyakhajlatában, olyan puha, olyan simítani való az az illat, egyszerűen mámorító.

Ahhoz, hogy szeressük valakinek az illatát, az illetőt is szeretni kell. Életünk párjának szagát, könnyedebben viseljük, hiszen az ágyunkat is megosztjuk vele, így a legintimebb illatait is.

Sok nő egyszerűen beindul, ha párja érzékien nyers illatát megérzi. Hogyan is lehetne leírni milyen a hús szaga. Olyan illat ez, melynek nem lehet ellenállni, ősi valónkból ébred fel, és mi engedelmeskedünk akaratának. Az erotika illatát szavakba önteni nem lehet, még az sem biztos, hogy kedvünkre való, vagy kellemes illat, de egyszerűen magával ragad. Ezek a szerelem csillogó gyöngyei, sós cseppjei. A ferromonok, illatanyagok, nemcsak az állatok kiváltságai. A nők is erősebb, meghatározóbb, karakteresebb illatot árasztanak a legtermékenyebb napokon, és a havi ciklus folyamán is változik illatösszetételük, mely magától értetődő üzenetként közvetít a férfiak felé. Kár, hogy egyik legfontosabb érzékünk az orrunk az esetek legtöbbségében csak ösztön szinten, a tudatalatti szintjén működik. Ezért nem tudatosul sok nőben az sem, hogy társának az illata nagyon is hasonló összetételű, mint a saját papájáé. Tudatosabb orral élni jobb volna, hiszen olyan információkat szerezhetünk az illatok által, melyek nem hazudnak, melyek jóval őszintébbek ebben az amúgy is zűrzavaros világban.

Legvégül pedig álljon itt néhány trükk, amivel eleink küzdöttek a testszag ellen:

A görögök hónaljukat borsos mentával, hajukat kerti majorannával, mellüket pálmaolajjal kenték be. Ezt fejlesztették tovább a rómaiak, kik arcukat kakukkfűvel, karjukat mentával szagtalanították. Az egyiptomiak testhintőpora azonban nálam viszi a pálmát, a receptje a következő: szantálfa porított változata, melybe mézfű aromát csepegtettek, majd az egészet megbolondították egy kis íriszgyökér őrleménnyel. Ezekben a régi praktikákban az a jó, hogy közel maradva a természethez, ezek a növények nem okoznak allergiát, természetes módon hatnak, így a bacilusokat semlegesítik, nem csak elfedik az általuk okozott szagokat.  

Gabci



Plus500