Tortasütésnél
mindig csak a tortaforma alját szabad zsírozni vagy
vajjal megkenni, az oldalát soha, mert különben
sütés közben a tészta középen
felpúposodik.
Ha a
beigli megreped, nem lehet szépen szeletelni. Ezért
célszerű a tölteléket hidegen kenni a tésztára.
A töltelék kb. olyan vastag legyen, mint a kinyújtott
tészta vastagsága, és ne legyen se túl
sűrű, se túl híg.
Szép
"márványos" lesz a beigli teteje, ha a
rudakat tojással bekenjük. Fél óráig
tartsuk meleg helyen, kenjük be ismét, majd hideg helyen
hagyjuk, hogy a tojás megszáradjon. Mérsékelten
meleg sütőben süssük.
A
darált dió vagy mák nem avasodik meg, ha
porcukorral összekeverve tesszük el a felhasználásig.
A
mandulaszemeket könnyen megszabadíthatjuk a barna
héjától, ha forrásban levő vízben
tartjuk néhány percig. A héj felpuhul, s
könnyen kinyomkodhatók a mandulák.
Ha a
süteménybe vagy krémbe tojáshabot is kell
keverni, azt mindig óvatosan, könnyedén adjuk
hozzá. A habverőt nem szabad a keverőtál széléhez
ütögetni, mert a habban levő levegő eltávozik.
A
vékonyra nyújtott tésztát is könnyen
kezelhetjük, ha rácsavarjuk a sodrófára,
majd óvatosan rágörgetjük a sütőlapra.
A
ragadós tésztát (mint például a
mézes-krémes tésztája) belisztezett
fólialapok közé téve tudjuk könnyedén
kinyújtani.
Hogyan
lesz a fánk "szalagos"? Bő, forró
zsiradékban süssük, egyszerre csak keveset tegyünk
az edénybe, hogy szabadon úszkálhasson minden
darab. Először azt az oldalát süssük fedő
alatt, amelyik nem a deszkán feküdt, a másik
felét pedig fedő nélkül.
Fánk
tésztája laza lesz, ha víz helyett sört
vagy szénsavas ásványvizet használunk az
összeállításhoz.
Ha
megszáradt a mézes sütemény, csomagoljuk
fehér papírba, néhány percre tegyük
meleg sütőbe, ettől felfrissül és megpuhul.
A
torták tésztáját csak teljesen kihűlt
állapotban vágjuk fel.
Keményebb
és tartósabb marad a tejszínhab, ha felverés
előtt egy csipetnyi szódabikarbónát teszünk
bele.
A
száraz dió újra jóízű lesz, ha
néhány órára tejbe áztatjuk,
lecsepegtetjük, és megszárítjuk, mielőtt
felhasználnánk.
Könnyen
megakadályozhatjuk, hogy sütéskor összeessen
a kuglóf. Sütés előtt állítsunk
bele egy szál makarónit, ami kéményként
működik.
Nagyszerű
habcsókot készíthetünk, ha egy csipetnyi
sütőport teszünk a tojásfehérjékbe,
mielőtt felverjük. Minden tojásfehérjéhez
2,5 dkg cukrot számítsunk. Először csak a cukor
felével verjük fel, a másik felét pedig
óvatosan keverjük hozzá.
Ha
vajjal bekent késsel vágjuk szét a habcsókot,
nem fog széttöredezni.
A
tortához készített krém nem fog
összecsomósodni, és az állaga is könnyebb
lesz, ha előmelegített tálban keverjük össze
a szobahőmérsékletű zsiradékot és a
tojásokat.
Torták
díszítéséhez gyakran használunk
csokiforgácsot. Megkönnyíthetjük a munkát,
ha a tábla csokoládét alaposan lehűtjük
és krumplihámozóval farigcsáljuk.
A
petrezselymet csak akkor tegyük az ételbe, amikor már
elkészült, mert főzés közben a
vitamintartalma csökken.
A
zöldségeket és főzelékféléket
csak a főzés legvégén ecetezzük, mert a
sav nem engedi megpuhulni.
Mindig
csak annyi ételbe tegyünk tejfölt, amennyi
egyszerre elfogy, mert a másnapra félretett ételben
erjedést okozhat.
Nyáron
nem savanyodik meg a tej, ha forralásnál cukrot
keverünk hozzá. 1 liter tejhez 2 dkg cukrot tegyünk.
A fejes
salátát sose vágjuk késsel, mert a vágás
mentén a levelek hamar meglöttyednek, hanem tépkedjük
apróra a leveleket, és nejlonzacskóban tároljuk
a felhasználásig.
Főzéskor
szép fehér marad a karfiol, ha a főzővízbe
egy kevés tejet teszünk, a karfiolszag pedig megszűnik,
ha egy nyers krumplit is belefőzünk.
A
salátának szánt uborkát hámozzuk
meg, öntsük le forró vízzel, majd hideg
vízzel, és csak aztán szeleteljük fel. Így
könnyebben emészthető az uborka.
A
kígyóuborkát ne hámozzuk meg, elegendő
csak megmosni és így felszeletelni. Csak közvetlenül
a felhasználás előtt sózzuk meg, mert különben
hamar összeesik.
A friss
főzeléket mindig forrásban lévő vízben,
a fagyasztott készítményeket és a
burgonyát pedig hideg vízben kezdjük el főzni.
A
csemegekukoricát forrásban lévő, enyhén
sós vízben tegyük fel főni. Így 10 perc
alatt megpuhul.
Ha
sárgadinnyét vásárolunk, úgy
tudjuk megállapítani, hogy érett-e, ha a szárát
megszagoljuk, és tipikusan erős illatot érzünk.
Ha a
görögdinnyét megkopogtatjuk, és mély
hangot ad, akkor már érett. Ha azonban kongó
hangja van, akkor még nem elég érett.