Bors
Bors
Az ókori népek kedvelt fűszere volt. Bár már a honfoglaló magyarok is
ismerték, hazánkban csak a középkorban kezdett elterjedni a királyi és
főúri konyhákban. Ma ez az egész világon legismertebb és legtöbbet
használt fűszer.
Fajtái: A fekete, zöld, rózsaszínű és a fehér bors ugyanazon a növényen terem.
A fűszerbogyók színe attól függ, hogy mennyire éretten szedték le őket.
Ennek megfelelően különböző az ízük és különböző a fűszer
feldolgozásának módszere is. A feketebors a legcsípősebb változat, a fehérbors kevésbé csípős, de zamatos. A zöldbors aromája a legintenzívebb, de egyáltalán nem csípős.
Felhasználása: A borsot egészben, finomra őrölve vagy durvára darálva használják
ételek pikáns fűszerezésére. Paradicsomos, babos, káposztás ételek, sültek, levesek, mártások gyakori ízesítője. Az egészben hagyott borsszemek levegőtől
elzárva hűvös és száraz helyen tárolva bármeddig eltarthatók; megőrzik
aromájukat. Egész borsot akkor teszünk az ételbe, ha azt sokáig kell
főzni: van idő arra, hogy íze, aromája az ételbe kerüljön.
A legtöbbször őrölt borssal ízesítünk különféle ételeket. Minél
finomabbra daráljuk a borsot, annál jobban érezhető az aromája. Ha
tároljuk, az őrölt bors apránként veszít aromájából, ezért a legjobb,
ha csak használat előtt daráljuk meg, vagy a borsdarálóból közvetlenül
szórjuk az ételre.
Sötét színű ételekhez az erősebb, illatosabb fekete bors, világos ételekhez az enyhébb fehér bors illik.
A zöld bors tiszta aromájával igen kellemes ízt ad az ételnek.
Hatása: A borsnak nemcsak ízesítő, de étvágygerjesztő hatása is van, azonban
a fűszerezésnél ügyelni kell, mert izgathatja az emésztőrendszert.
Ezért minden változatával óvatosan kell bánni; sok diétában tilos is
(ilyenkor borsikafűvel helyettesíthetjük). A csípős fűszerek többségéhez hasonlóan
élénkítőszer is; emellett vizelet- és szélhajtó. Ízületi gyulladás
gyógyítására is használják.