Szerecsendió
Szerecsendió
A szerecsendiófa (latin neve: Myristica fragrans), népi elnevezése: (muskátdió) családjának névadó fája, illetve cserjéje. A fa termésének szárított húsa a szerecsendióvirág ,
magva a szerecsendió. Malajziában őshonos, de hasonló
éghajlaton, Indonéziában, Nyugat-Indiában, Brazíliában és Madagaszkáron
sokfelé termesztik. 20 m magasra is megnövő, örökzöld fa.
A szerecsendió kellemesen aromás, de erős fűszer,
óvatosan kell használni. Mérsékli a savtúltengést, javítja az
emésztést. A termésből kifejtett magját szárítva, egészben, vagy őrölt
formájában használjuk. Hús- és zöldséglevesek, mártások, főzelékek,
burgonyás ételek, vagdalt húsok és halak, vadételek ízesítője.
Használhatjuk még mézes süteményekhez is, de mérsékelten adagoljuk,
mert csípőssé teheti a süteményt.
Felhaszálja még az élelmiszer- és likőripar, illatszeripar is.
Egyszeri adagja legfeljebb 10 gramm, nagyobb mennyiség
ugyanis eufórián és lebegő érzésen kívül erős szomjúságot, hányingert,
idegességet és pánikot idézhet elő. Extrém nagy adagban halálos lehet.
Emésztési zavarok ellen, szélhajtónak használják.
