navigáció

Diabetikus négercsók


Diabetikus Négercsók

Hozzávalók: 16-20 darabhoz:
10 dkg eritrit, vagy xillit
8 cl energiamentes szörp (bodza, kivi, málna, ananász) (vagy ugyanennyi víz)
1 cs vaníliás cukor (ha nem szörpöt akarunk hozzá adni)
16-20 ostyakorong (gesztenyésnél 25)
2 teáskanál méz
2 tojásfehérje (vagy 2 dl tejszín)
1 ek zselatin és/vagy habfixáló (ha tejszínnel csináljuk)
10 dkg (ét) tortabevonó
olaj
ha szörpöt használsz, az eritrit harmada is elég, nehogy émelyítően édes legyen.
 
Elkészítése: A szörp háromnegyedét melegítsd fel az eritrittel. Ne forrald, mert bekeseredhet. Kevergesd addig, amíg elolvad. Ha már nem szemcsés, kapcsold le a tüzet, és a mézet is keverd most már bele. Két ek. hideg szörpben oldd fel a zselatint, öntsd a mézes keverékhez, és hűtsd langyosra. A két tojásfehérjét kezdd el felverni, amikor már félkemény, add hozzá a szirupot, és így dolgozd kemény habbá. (A fehérjéhez tegyél két csepp citromlevet, vagy ecetet, jobban felverődik.)
Ha nem kaptál megfelelő méretű ostyakorongokat, lapokból szúrj ki pogácsaszaggatóval. Ha megvan, az ostyakorongokat rendezd el egy sütőpapírral borított tálcán, a masszát töltsd egy habzsákba, és nyomj mindegyikre tojásfehérjés keveréket. Tedd a hűtőbe 1-2 órára, hogy a zselatin kikeményedjen és felkészüljön a meleg csokimáz fogadására. Végül az étcsokit olvaszd fel vízgőz felett, keverd össze az olajjal, és öntsd le vele a kis csókokat. Tedd azonnal újra a hűtőbe egy-két órára, hogy a csoki kellően rádermedjen.
 
Amikor kinyomod, ne akard olyanra, mint a bolti. Elég a fele-háromnegyede magasság is, és a bordás kinyomó is tökéletes, ha kicsit csavarod, gyönyörű lesz!
Ha villával tartod a csoki fölé, evőkanállal pillanatok alatt be lehet borítani a csókokat. Most már lehetőleg szilikon lapra tedd, mert a sütőpapírhoz hozzáragadhat.
 Ha szereted a kókuszos ízűt, a vaníliás cukorral együtt tedd a sziruphoz, hogy pár percig együtt ázzanak benne, és még így se árt pár csepp kókuszaroma.
Ha gesztenyéset csinálsz, a gesztenyét villával dolgozd el rum aromával, és kevés sűrített tejjel, majd ezt keverd óvatosan a kész habhoz!
A natúrhoz csak víz kell, semmi ízesítés. Önmagában is isteni finom! 
Amiket én próbáltam: sárgabarack-lekváros (házi). Márványos lett a lekvár rostjától, de senki nem panaszkodott, két perc alatt elfogyott az adag. Kivis, bodzás, citromos, málnás (dupla adag is kevés belőle), vaníliás, gesztenyés, szilvás, mandulás. A mandulásnál bevonás után egy szem mandulát félig beleszúrtam a tetejébe, és amikor kivettem a hűtőből, mandula aromával megbolondított fehércsokiba mártottam a sapka felső részéig.
Az étcsoki majdnem mindenhez jó. De az aszaltszilváshoz mi a fehéret szeretjük.
Az ízesítettekkel okosan! Se a szörpök, se az aromák nem a régiek. Vigyázni kell, mert ha jellegtelen az íz, és találgatni kell, mit is eszünk, elfutott az egész, ha túl sok, szintén. Ennél a mottó: ezerszer kóstolni, egyszer se kidobni.