Kakukkfű
Kakukkfű
Népies neve: pecsenyefű
A kakukkfű
több, egyaránt a Thymus nemzetségbe tartozó örökzöld, talajtakaró vagy
boltozatos alakú cserje, félcserje, vagy fásodó tövű, fűszeres illatú évelő fűszer
és gyógynövény összefoglaló neve. Már az egyiptomiak és a görögök is
használták, de ma már minden konyhában nélkülözhetetlen. Különösen a franciák kedvelik.
A legjobb fűszert vagy gyógytea-alapanyagot (herbát) a virágzáskor (11-15 óra között) szedett
hajtásokból kaphatjuk. Hajtásait mindig a fás részek fölött vágjuk le; így
vágás után újra hajt és egy évben többször is vágható lesz. A virágos-leveles
hajtásokat szárítjuk, morzsoljuk, majd a szárrészektől megszabadított füvet aromaőrző csomagolásban
tároljuk.
Vágva és morzsolva
forgalmazzák. Erős, kámforos aromája miatt óvatosan kell használni, mert
túladagolva megváltoztatja az étel jellegét. Illóolajainak megőrzése érdekében
jól zárható edényben kell tartani. Sötét üvegedényt ajánlok hozzá. Friss ágacskái néhány napig hűtőben is
elállnak.
Leggyakoribb alkalmazásai
Nehezebben emészthető leveseknél: bab, borsó, burgonya,
paradicsom, hal, káposzta, burgonyafőzelékben,
salátáknál: burgonya, zeller, paradicsom, paprika,
sültekhez: baromfi-, marha- stb.,
vadas ételekhez,
töltött káposzta,
véres és májas hurka, kolbászok, májkeverékek,
halételek,
körözöttek,
növényi ecetek és a vörösbormártás készítésénél.
Gyógyhatása:
Kitűnő étvágygerjesztő,
gyomorjavító, görcsoldó, köhögéscsillapító, szélhajtó is. Fürdővizekben illatos
és frissítő hatású.