Kakukkfű

Kakukkfű

Népies neve: pecsenyefű

A kakukkfű több, egyaránt a Thymus nemzetségbe tartozó örökzöld, talajtakaró vagy boltozatos alakú cserje, félcserje, vagy fásodó tövű, fűszeres illatú évelő fűszer és gyógynövény összefoglaló neve. Már az egyiptomiak és a görögök is használták, de ma már minden konyhában nélkülözhetetlen. Különösen a franciák kedvelik. A legjobb fűszert vagy gyógytea-alapanyagot (herbát) a virágzáskor (11-15 óra között) szedett hajtásokból kaphatjuk. Hajtásait mindig a fás részek fölött vágjuk le; így vágás után újra hajt és egy évben többször is vágható lesz. A virágos-leveles hajtásokat szárítjuk, morzsoljuk, majd a szárrészektől megszabadított füvet aromaőrző csomagolásban tároljuk. 

Vágva és morzsolva forgalmazzák. Erős, kámforos aromája miatt óvatosan kell használni, mert túladagolva megváltoztatja az étel jellegét. Illóolajainak megőrzése érdekében jól zárható edényben kell tartani. Sötét üvegedényt ajánlok hozzá. Friss ágacskái néhány napig hűtőben is elállnak.

Leggyakoribb alkalmazásai

Nehezebben emészthető leveseknél: bab, borsó, burgonya, paradicsom, hal, káposzta, burgonyafőzelékben,
salátáknál: burgonya, zeller, paradicsom, paprika,
sültekhez: baromfi-, marha- stb.,
vadas ételekhez,
töltött káposzta,
véres és májas hurka, kolbászok, májkeverékek,
halételek,
körözöttek,
növényi ecetek és a vörösbormártás készítésénél.

Gyógyhatása:

Kitűnő étvágygerjesztő, gyomorjavító, görcsoldó, köhögéscsillapító, szélhajtó is. Fürdővizekben illatos és frissítő hatású.